Erőteljes indítással, valósággal belehasított a leszálló estébe Koncz Zsuzsa hangja. A legnagyobb magyar előadók sorába tartozó énekesnő energikusan kezdte a Szent György Napok keretében tartott koncertet a széles repertoár talán legdallamosabb – tempósabb dalával az Ég és föld között-el.

Fotó: Henning János

Egy Koncz Zsuzsa koncert azonban nem pusztán egy koncert. Ezek a slágerek határon innen és túl, beépültek a magyar kultúrába. Ha más előadók színpadi profizmussal, show-val kápráztatják el a közönséget, Koncz Zsuzsa ezt szívvel és lélekkel teszi. Ritka az a rendezvény, ahol a színpadon álló előadó majd minden szövegét kívülről fújja a közönség apraja, nagyja (és tegyük azt is hozzá, hogy idősek és fiatalok is egyaránt, hiszen a tizenévesektől a nagyszülőkig sokan és nagy számban jöttek el erre az eseményre).

Fotó: Henning János

Tökéletes produkció, ahol nincs fölös hang, mozdulat – így lehetne a koncertet jellemezni. Koncz Zsuzsa energiája nem csak a dalokból, hanem az átkötő szövegekből is árad: nem sok, nem is kevés, finoman feminista és épp a megfelelő mértékben beszél a magyarságról, kedvesen.

Nem nehéz együtt énekelni az énekesnővel, hiszen a klasszikusok, amelyeket tényleg mindenki ismer, tucatszám röpködnek: Lazíts egy fél órát, Mama kérlek, Ahogy lesz, úgy lesz és a kötelező Valahol egy lány. A közönség lelkesedése azon is érezhető, hogy mindenki inkább magának, mintsem hangosan énekel – halkan, tisztán. A tapsok inkább színházba illenének és ilyen mosolyokat is ritkán látni koncerten.

A bő másfél óra, ami egy koncertre jut, hamar elillan. Tényleg úgy tűnik, mintha csak pár perce kezdődött volna a fellépés, azonban a reflektorok elalusznak. Visszatapsolás nélkül Koncz Zsuzsa amúgy is nehezen úszhat meg koncertet, a szentgyörgyi közönség, azonban többet kér. A ráadást már lehet előre sejteni, hogy mi lesz. Bródy talán még nem sejtette, hogy a közönség megborzong majd a Ha én rózsa volnék első akkordjaira – pedig ez a dal már-már a himnusz műfajához közelít.

Fotó: Henning János

A keser-édes hangulatot egy csapással oszlatja el az utolsó dal pár sora: „Azt hiszed, hogy nyílik még a sárga rózsa/ Azt hiszed, hogy hallgatunk a hazug szóra/ Azt hiszed, hogy mindig mindent megbocsátunk/ Azt hiszed, hogy megtagadjuk minden álmunk/ Minden álmunk.”

A tapsviharnak csak a színpadról lefolyó görögtűz és a hirtelen felvillanó zöld fények vetnek véget. A lézershowt csak a Szabadság téren lehet látni, azonban ahogy a színpadról áramló füst ellepi a tömeget egyre tisztábban látni a zöld-piros formákat. Spirálok, egymásra tevődő csavarok, alagút motívum – amire a közönség megszokná, egy harsány durranással felrepül az első rakéta és kezdetét veszi a tűzijáték. Rengeteg az ezüst és az arany fény, de az égen sok piros, lila és zöld fényeket is lehet látni. Az idei tűzijáték nem csak többet tart, hanem látványosabb is az előző évek felhozatalánál. Koncz Zsuzsa koncertjének méltó befejezése ez az égi fényáradat.