Azt, hogy a Ritmo del Flamenco profi zenészekből áll tudta mindenki, aki a zenekar tagjait akár más együttesből is ismerte. Mégis az április 22-i fellépés meglepetés volt, a szónak a lehető legpozitívabb értelmében.

A székelyföldi flamenco fehér hollónak tűnhet, azonban amit a színpadon látunk egyszerűen lenyűgöz. A Tamási Áron Színház tömött soraiban az első pillanatokban még nem evidens, hogy, amit látunk az nem koncert, hanem egy komolyan koreografált előadás. A spanyolországi műfajban avatatlan nézők számára is hamar kiderül: a flamenco nem pusztán a muzsikusok dolga, hanem jelentős részben látványra és mozgásra épít. A díszlet is a látványt szolgálja: több kivetítőn láthatunk képeket: a lobogó tűzről, táncoló spanyol nőkről, ablakokról, ünnepekről – mindez ellensúlyozza a szövegértés hiányát. Fodor Réka és Balogh Tímea éneke ugyanazokról az érzelmekről szól, amiket bármelyik nép megfogalmaz: szerelem, szenvedés, baljós halál és pajkos nő-férfi bolondítás. A dallamvilág azonban teljesen idegennek tűnik: az erdélyi népzenében ilyen furcsa tempóváltásokkal, gyakori hajlításokkal nem találkozhatunk.


A színpadon összesen tizenegy embert látni: a két énekesnőt, Ticusan János és Gáspár Álmos gitárosokat, Szabó Lorántot aki az éjjeliszekrény formájú spanyol ütős hangszeren, a cajon-on játszik, Asztalos Zsoltot, aki nem csak a cajon-t üti, hanem a bongokat, illetve a két kongát is hangra bírja, Vitályos Lehelt, aki a basszusgitárt kezeli, Braileanu Attila trombitást illetve Fatma Mohamedet, Boldizsár Szabolcsot és Gábor Szabolcsot akik énekkel és tapssal kísérik az előadást.

A Jaleo, azaz Zajos Vidámság című produkció zeneileg jól keveri a régiónként változó, eredeti andalúz cigánysághoz köthető flamencot az előre kitalált, basszusgitár, trombita és néhány nem jellegzetesen a műfaj hagyományaihoz illeszkedő hangszerrel megfűszerezett zenét. A látványért felelős Kassai Csongor nem kimondottan VJ munkát végez, hanem a zene mondanivalójához illeszkedő, ismétlődő felvételeket mutat. Az előadás nagyjában a rumba dominál, de sok a tangó is. Ezen felül hallhatunk a kesergőhöz hasonlítható solea per bulerías-t is. Különleges hangulatot kölcsönöz a Jaleo-nak Fodor Réka tánca, amit Spanyolországban tanult. A bő másfél órás előadás után nem agyunkkal, hanem teljes lényünkkel kezdjük érezni, hogy mit is jelent a tánc, a taps, a gitár és az ének ami a flamenco nyelvén szólal meg.


(Gm)