A beszélgetés előtt azon töprengünk, hogy mit is tudunk a flamencóról. Spanyol népzene, anadalúz gitárok, taps, dobok, Gipsy Kings. Ennyi.

Fotó: Vargyasi Levente

A Ritmo del Flamenco összesen 8 zenészből áll, bár a 2009-es Szent György napokon összesen 12 ember lép színpadra. A műsor megközelítőleg másfél órás és látványban sem lesz utolsó. Egy gyors délutáni kávé mellett Gáspár Álmos gitárossal és Fodor Réka énekesnővel beszélgetünk – épp egy rádióinterjúról érkeznek. A kávét tejszínhabosan isszák, a teát pedig mézzel – ez még hazai vonás. A flamencót viszont már spanyol ízzel játsszák, nem is olyan régen érkeztek haza Spanyolországból.

Arról csevegünk, hogy miért éppen a flamenco és nem valami egyéb. „Szerelem volt első hallásra” – mondja Álmos. Persze felvételeken érkezett Háromszékre a spanyol zenei jellegzetesség, kis rumbával, szambával. „Nem volt sok pénzünk, két hét után is hazajöhettünk volna, de aztán három és fél hónapot ültünk Spanyolországban” – meséli Réka a tavalyi kiruccanást. Kamaszos lelkesedéssel, hátizsákosan és hangszerekkel utaztak Madridba, hogy olyan flamencót tanuljanak, amilyent felvételeken is ritkán hallani. Mitől más ez, mint a Gipsy Kings – kérdezek rá. A válasz meglep: olyan, mintha az ember a magyar népzenét és a nótát hasonlítaná össze.

Fotó: Vargyasi Levente

Spanyolországban a flamenco eleven műfaj: az emberek kocsmába járnak, valaki gitárt ragad, valaki tapsol, és valaki énekel – mikor, hogy tartja kedve. Álmos szerint a népzenét így ápolják – talán ezért is nincs nagy keletje ott az utcai zenének. A Ritmo del Flamenco sokat átvesz ebből a flamencóból, de vannak olyan dalaik is, amelyeken már pár éve dolgoznak: szerdán 19.00 órai kezdettel a Tamási Áron Színház nagytermében bárki megnézheti, hogy milyen a déli flamenco erdélyi fűszerrel.

(Gm)