1822 és 1826 között például 120 alkalommal támogattak kulturális megmozdulásokat vagy adakoztak templomépítésre. A Ferenc József Kórház megépítése és felszentelése alkalmából a Csizmadiák Céhe papucsokat készítettek a betegeknek. Noha a céheknek tilos volt a politizálás, Sepsiszentgyörgyön a tímárok, a csizmadiák és a szabók céhe 1848-ban a forradalom mellé áll, amelyet később keményen megtorolt a hatalom – tudtuk meg Józsa Lajostól, aki maga is iparos családból származik és néhány éve hobbiból ásta bele magát a  gazdag levéltári anyagba. Elmondta, hogy nagyon sok érdekes részletet meg lehet tudni a szentgyörgyi ipar szervezéséről.


A céhek bizonyos foglalkozást, vagy foglalkozási csoportot fogtak össze. Ezeket a kiváltságaikat és szabályaikat írásba foglalták. Szabályzataik kiterjedtek az ipari rendtartásra, a készített árucikkek kivitelezésére, az árakra, a verseny kizárására a kontárkodás meggátlására, a mesterek, legények és a tanulók kötelességeire és jogaira. Feladataik között szerepelt az özvegyekről, árvákról és betegekről való gondoskodás is.

Az ipar társadalmi felemelkedési lehetőség volt, jobbágy-gyerekek is bekerülhettek inasnak, majd 3-4 év inaskodás után vizsgáztak, ekkor segédek lettek, s ezt követően indultak vándorútnak, amelynek során bejárták az egész országot.

A céhek aranykora 1848-ig tartott, a forradalmat követően megszüntetik őket,majd újraszervezik, de később ipartársulásokká alakultak, majd a XX. században a nagyipar megjelenésével majdnem teljesen eltűnnek.